Tigrisver

Molly eleje lepett, egesz kozel. Tagult szemmel nezett egyenesen a ferfi szemebe. Sokaig alltak igy. Robin lassan elforditotta a fejet. A szaja szelen fajdalmas randulas vibralt at. -Robin -suttogta a lany-, beszeljen oszinten... nem tudom... nem akarom hinni... Hogy szerette volna atkarolna a leanyt, magahoz szoritani, hiszen szerette! Szerette mar ott fenn a menedekhazban, amikor mint foglyot orizte... Es nem tette... nem tehette... -Robin -mondta most mar enyhebben, konnyes szemmel, es ket kezet a ferfi vallara tette. -Mit akar?... - kerdezte rekedten, turelmetlenul. - nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok! Tigrisverem van. Kerulnom kell, ha szeretek valakit! Minden osom rablo volt, es minden utodom rablo lenne... Tigris-ver folyok az ereimben! Menjen tolem, Molly... elatkozott, ha hozzam er... Neztek egymast. Es mindketten egy arcot lattak: a fel szemoldoke leporkolve, macskabajusz, borostas all A Tigris vigyorgott rajuk. Az os!